The Sheltie / A Sheltie


Sheltie breed history / Sheltie fajtatörténet

Foglalkozására nézve ez a fajta is juhászkutya, de a Shetland szigetekre jellemző kicsi mérettel. A legismertebb a shetlandi póni, de van kisméretű juh is, és ezekhez a megfelelő méretű juhászkutya.
A sziget a 700-as évek végétől, vagy a 800-as évek elejétől viking uralom alatt állt. A vikingeknek megvoltak a saját spicctípusú kutyáik, akik a hosszú tengeri utazásokra elkísérték őket. Ezek az alapítókutyák lehettek az ősszülei a mai Shetland Sheepdognak, természetesen a szigetek meglévő kutyáival keveredve, akik a leírások szerint meghatározhatatlan külsejűek voltak. Sötétek voltak, sötét arcorri résszel. Abban az időben sok északi ember, közöttük sok norvég telepedett le a szigeten. A világos vörös színű kutyák az izlandi Yakkihund-tól származtak. Ezeknek és a régi viking spicceknek köszönhetjük a fajta tipikus hibáit is, amik még ma is visszaköszönnek, a tenyésztőknek
nem kevés problémát okozva. Gyakori hibák: világos, kerek szemek, álló fülek, magasan tűzött, hátra csavarodott farok. A Shetland szigetek őslakói tehát minden kétséget kizáróan spicceket (Pomerániai Spicc kutya) tartottak.
Eredeti származása valószínűleg a skandináv pásztorkutyákból áll, ugyanabból a származásból, mint a Norvég Buhund vagy a Jégföldi kutya. Mivel a Shetland szigetek eredetileg Norvég, Dán, Svéd tulajdon volt, egészen addig, míg Margit Dán hercegnő, akinek ez a sziget volt a hozománya, hozzá nem ment Ill. Jakab skót királyhoz. Holland kutyák is keveredhettek a fajtához, mivel a halászok az 1400-as években gyakran felkeresték a szigeteket heringhalászat idején, és a saját típusú kísérőkutyáikat is magukkal vitték. Melyek aranyos kicsi, hosszúszőrű, spicctípusú kutyák voltak.
A Shetland szigetek 1707-tõl tartozik hivatalosan Nagy Britanniához. Mikor birkákat kezdtek importálni a szigetre, feltételezhető, hogy őket kisérték munka Colliek is (elődje a modern Rough Collienak, és a Border Collienak). A Sheltie legfontosabb jegyeit ezeknek köszönheti. A másik meghatározó fajta a King Charles Spániel. Ebben az időben jelent meg és lett gyakori a Sheltieben a Black and tan színváltozat és a vörös. A legrégebbi ismert fotók szerint nagyon könnyen felismerhető a spániel keresztezés az akkori kutyáknál. Széles agykoponyai rész,
túl nehéz fülek és selymes szőrminőség, túl erős stop és ritka, spánielre jellemző szőrzet. Egyes leírások szerint még Border Colliet is bekereszteztek azokban az időkben, de a legtöbbet a hosszúszőrű Collienak köszönheti, a szépséget, az eleganciát, ami napjaink Sheltie-re olyan jellemző. Valószínű, hogy abban az időben, amikor még nem vezettek pontos nyilvántartásokat, más fajták is gazdagították tulajdonságaikkal a Shetland szigeteki kutyafajtát. Az angol juhászkutyákat és Border Colliekat akkoriban még nem különítették el szigorúan a vadászkutyáktól. Színeit több helyről kapta: a világos búzaszínt a Norvég Buhund ősétől, ehhez járulhatott a Yakkihund fehér mintázata és a Black and Tan színt a King Charles Spánieltől. A Black and Tan minta mára már eltűnt a fajtából, esetleg olyan variációban jöhet elő hasonló szín, ha a kutya nagyon kevés fehér színt hordoz, de ezt is tricolornak hívják.
A merle szín eredete tisztázatlan, de lehet, hogy a Collietól örökölte. A fekete-fehér szín, mely ma is létezik, lehet, hogy az alapszíne volt.
A Sheltienek korábban több neve is volt, Toonie dog - a „toon” után, ami a Shetlandi birtok, farm neve; Peetrie dog - ami kiskutyát jelent; Shetlandi Collie.
A Sheltie korai történetére a feltevések és a teóriák a jellemzők. A Shetland szigetek a földrajzi adottságai miatt nagyon elzárt volt mindig. A hajósok kutyáin kívül más fajta nem igen kerülhetett be. Mivel a szegény parasztok és halászok kutyája volt, ok nem is nagyon törődtek igazán a származásukkal, õk csak egy kicsi, kevéssel is beérő juhász, házőrző és kísérő kutyát láttak benne. A Sheltie igazi szegény ember kutyája volt, a legtöbbjük írástudatlan volt, tehát inkább szóban és néha képekben, vagy ákom-bákomok-kal vezetett leírásokban őrizték kutyáik történetét. A fajtát nem tudatosan tenyésztették.
A 1800-as évek végétől a brit flotta gyakran gyakorlatozott a Shetland Szigetek körül. A tengerészek szabadidejükben gyakran kiszálltak a szigeteken. Meglátták ezeket a kicsi kutyákat és megtetszet nekik, és elkezdtek vásárolni belőlük, amit elajándékoztak a barátaiknak, vagy a rokonaiknak. A szegény Shetlandi parasztok szívesen árulták a kölyköket, hiszen örültek a váratlan pénzkereseti forrásnak, és elkezdték kiskutyáikat tudatosan is tenyészteni. A kölykök a Shetland szigetekről nagyon hamar népszerűek lettek Angliában. A tenyésztés egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kölyök minél aranyosabb, bolyhosabb legyen. Ez mára maradéktalanul sikerült teljesíteni.
1908. november 23.-án, a Shetland szigetcsoport fővárosában, Lerwickben megalakult a Shetland Collie Club és lefektették az első tenyész könyvet. A skótok, akik ekkoriban alapították a maguk klubját, megtiltották a Shetlandiaknak a népszerű „Collie” név használatát. Ez a tilalom az új fajtára vonatkozott, amelyet ettől kezdve hívnak „Shetland Sheepdog”-nak vagy „Sheltie”-nek.
A Colliekkal történő keresztezés azonban, amelyet már a szigeteken is gyakran végeztek, súlyos problémákat eredményezett az ideális
méret meghatározásánál.

Forrás: Kakas Tímea Sheltie.hu